Hogyan szerethetnéd önmagad, ha mindig csak a hibáidra figyelsz?

Mostanában több körben is elém került ez a téma és szinte kiált a lelkem odabent, hogy erről mindenképp beszélni, írni kell! Mi érdemelne egy kis időt, energiát és teret, ha nem ez?! Na nem 100%-os megoldást kínálok, de szívesen megosztom veletek a látásmódomat.

Szerintem nem vagyok egyedül azzal, hogy olyanokat tudok mondani magamra gondolatban, amikkel mást sosem bántanék meg. Felmerül bennem a kérdés, hogy miért is teszik ezt magukkal az emberek? Főleg mi Nők! Ugye érdekes gondolat ez…

Lásd ami szép, ne azt ami nem tetszik

Nem is olyan régen még semmi mást nem voltam képes felfedezni magamon csak azt, hogy mi az ami nem tetszik, mi az amin változtatnék, mit kellene másképp csinálnom stb. Ugye ismerős? Én egy idő után belefáradtam ebbe és elkezdtem megoldás után kutatni. Elkezdtem újra rendszeresen sportolni, figyelni arra, hogy jól egyek, hiszen azok vagyunk amit megeszünk.

És elkezdett összeállni a kép a fejemben…. Soha a büdös életben nem leszek boldog és nem fogok tetszeni magamnak, amíg a hibákat keresem és azokat próbálom takargatni, mert így folyamatosan arra fókuszálom az energiáimat, ami nem jó, amit nem szeretek és ezzel tulajdonképpen csak a rosszat erősítem.

Elmentem kineziológushoz, természetgyógyászhoz és még ki tudja mi mindent jártam végig, de valahogy folyamatosan azt éreztem, hogy valami nem stimmel, valami hiányzik, amikor nem találod a puzzle utolsó darabját és ez az agyadra megy. És egyszer csak rátaláltam egy szuper self-love coach oldalára és az Ő módszerére.

A fejlődés ott indul, ahol befejezed az önmarcangolást

Eljött tehát a változtatás ideje, hogy képes legyek meglátni, ami már amúgy is bennem van. Miért is bántom magam, ha helyette inkább szerethetném is azt aki vagyok, amilyen vagyok?! És ezzel a lendülettel elkezdtem keresni magamon, magamban azokat a dolgokat, amik tetszenek, amiket érdemes megmutatni, kiemelni.

A smink nem álarc, ami mögé el kell bújni

Véleményem szerint a sminkelés nem arra való, hogy maszkot tegyünk magunkra, ami mögé elrejtjük a valódi arcunkat, hanem sokkal inkább arra, hogy kiemeljük azt ami szép benne, frissebb, üdébb kinézetet varázsoljunk magunknak, amitől aztán igazán tudunk ragyogni! Ehhez persze elengedhetetlen, hogy megismerjük magunkat, a saját vonásainkat, színeinket és szépségünket!

 

Rengetegszer hallom, hogy „jaj nekem túl kicsi a szemem”, „szörnyű ronda a bőröm”, „nekem alig van szám, minek kifesteni”, „hát nem tudom mit tudsz kihozni az én fejemből” és még sorolhatnám estig ezeket a példákat. Pedig az az igazság, hogy mindenkiben rengeteg dolog van ami szép, ami jó, de a tükör előtt állva hajlamosak vagyunk csak arra összpontosítani, hogy mi az amit szapulni tudunk önmagunkon és megállás nélkül a médiában mutatott, realitástól elszakadt képekhez, celebekhez és sztárokhoz hasonlítjuk magunkat. Pedig higgyétek el ők sem tökéletesek a rengeteg smink, retus és filter nélkül, sőt némelyikük teljességgel felismerhetetlen ezek nélkül.

 

Mindenki egyedi, mindenki szép

Szóval Hölgyeim ideje, hogy felébredjünk és elkezdjünk magunkkal és nem mindig másokkal és a külső elvárásokkal foglalkozni, mert igenis szépek vagyunk! Nem mindenki egyformán, mindenkinek másban rejlik az erőssége, a dolgunk csak annyi hogy ezt felfedezzük és előhozzuk magunkból, hogy megmutassuk a világnak és főleg magunknak a valódi énünket a maga teljes és csodás valójában!

Tehát kalandra fel, ismerjétek meg a saját szépségeteket és ragyogjatok! J

Kata